B’hár – B’chukajszáj hetiszakaszok
Ezen a héten a két szidrát együtt olvassuk. Az B’hár hetiszakasz első részében a s’mito és jajvél évekről van szó.
„Vájdábér Hásem el-Majse b’hár Szináj lémajr.” (Vájikro 25. 1.) „Beszélt az Ö-való Mózeshez a Szináj-hegyen, mondván.” (Mózes III. 25. 1.)
... F O LY T A T Á S ...
Rási-nak feltűnik, hogy a poszuk említi a Szináj-hegyet. Felteszi a kérdést: Miért éppen a s’mito évvel kapcsolatban hangsúlyozza ezt? Hát nem minden micvo (parancsolat) a Szináj-hegyről jött? Válaszol is rá: Ahogy a s’mito év – a hetedik év, a „szombat év” – előírásai, részletezése, tartásának pontos módja a Szináj-ról jött, ugyanez érvényes az összes többi micvo-ra, még akkor is, ha kifejtésükre – az Írott Tan keretein belül – nem kerül sor.
Azok a tórai parancsolatok, amelyek írott formában nincsenek részletezve, kifejtésre kerülnek a Szóbeli Tanban. A Tajro-t csak akkor érthetjük meg, ha az Írott Tant (Tajro sebich’szov) és a Szóbeli Tant (Tajro seb’ál pe) egyaránt tanulmányozzuk, és megértjük, hogy a két rész egységet alkot.
A Pirké Ovajsz első misno-ja így kezdődik: „Majse kibél Tajro miSzináj…” Vagyis „Mózes megkapta (átvette) a Tajro-t a Szinájon…” Az egész Tajro-t, a maga teljességében. Az Írott Tan a váza (vázlata) az egész Tajro-nak, amely a Szóbeli Tannal válik teljessé. Szakaszunkban áll egy poszuk: „Ál-tikách méitaj nesech v’szárbisz, v’jorészo méelajkecho v’chéj ochicho imoch.” (Vájikro 25. 36.)
Magyarra fordítva: „Ne végy tőle kamatot és uzsorát és féld I-nedet, hogy élhessen testvéred veled.” (Mózes III. 25. 36.) A Tajro számos „szociális” előírása szinte kötelezővé teszi – akár kamatmentes kölcsön nyújtása révén is – elszegényedő vagy nehéz helyzetbe került testvéreink támogatását. Az előbbi is olyan intézkedés, amelynek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jót tesz vele annak, aki a segítséget kapja. De mi a „haszna” ebből a segítséget nyúltónak, aki a Tajro utasításának megfelelően kamatmentes kölcsönnel segíti ki rászoruló testvérét? K’száv Szajfér – Rabbi Ávrohom S’muél Binjomin Szajfér, a Chászám Szajfér fia – ezt a következőképpen magyarázza: Minden olyan tevékenység, amelyet az ember a maga (és családja) megélhetéséért, vagyis a párnoszo-ért végez, csak akkor sikeres, ha az ember bízik az Ö-valóban és kéri segítségért. Így van ezzel a földművelő, aki kémleli az eget, esőt várva. A bőséges eső azután bőséges termést is hoz. „Égi ajándéknak” tekinti az időben érkező esőt. A kereskedő vagy a befektető is kéri az Ö-való segítségét, hogy tevékenységét „szerencse” koronázza. Ha az árut olcsón vásárolta, majd annak felmegy az ára, és jelentős haszonnal adhatja el, akkor a „különbséget” az Ö-való ajándékának érzi. De mi történik azzal, aki kamatra ad testvérének kölcsönt? Ott a „haszon” előre kiszámításra kerül, idővel – megállapodásuknak megfelelően – csak növekszik, és az ügylet úgy záródik le, ahogy már az elején is tudták. A kölcsönadó tehát „biztonságban van”, haszna embertársával való megállapodásától függ.
Ezért nem is kéri, de nem is kapja az „ég segítségét”. Az ilyen ügyletben nincs is semmi az Ö-való áldásából.
(Dan Daniel)













This post is password protected. Enter the password to view any comments.