Tanáraink
T’RUMO hetiszakasz
„Dábér el b’né Jiszroél, v’jikchu li t’rumo…” (S’majsz, 25. 2) „Beszélj Izrael gyermekeihez, vegyenek – el a magukéból – az én számomra szent adományt…”
A pusztai Szent Hajlék – a végleges Szentély elődje – építéséről és szolgálati eszközeinek elkészítéséről van szó. A fenti parancsot Mózes kapja, aki kihirdeti a népnek az Ö-való parancsát a szent adományozásra. A Szent Hajlék és berendezése ilyenformán a nép adományaiból készült.
Arra gondolhatnánk, talán világosabb lenne, ha úgy állna a fenti poszukban: ”…v’jitnu li t’rumo…”, vagyis, hogy „…adjanak a számomra szent adományt…”. Miért áll a „v’jikchu” kifejezés, ami „elvételt” jelent: „vegyenek (el) az én számomra szent adományt..”?
... F O LY T A T Á S ...
Ennek a – talán nehézkesnek tűnő – megfogalmazásnak az értelmezése elvezet minket ahhoz, hogy a zsidóság értékrendjében milyen fontossággal bír az adományozás. Adományozás, adakozás, szent célra gyűjtés, a szegényebbek támogatása mind-mind elengedhetetlen része a zsidó közösségi életnek. Az egyén túllép saját érdekein és az egész közösség felé fordulva annak érdekét helyezi előtérbe. „Szent célra” adományozással egy magasabb szintre lép, örök értékek felé fordul. Ezért is mondhatjuk, hogy aki közösségi célokra ad, vagy a szegényeket segíti, az tulajdonképpen kap.
Megkapja a lehetőséget, hogy napi életén túlmutató célok megvalósításán dolgozzon, hogy az Ö-való társává váljon a folyamatos teremtésben.
A szidra egyik kiemelkedő mondata így szól: „V’oszu li Mikdos v’sochánti b’szajchom” (S’majsz 25.8) „Készítsenek nekem Szentélyt, hogy közöttük lakozzam!” Úgy is fordítható: „Készítsenek nekem Szentélyt, hogy bennük lakozzam!” Felvetődik a kérdés: Vajon az Ö-valónak – akinek dicsőségével telve a világ – szüksége van lakhelyre? Nyilvánvalóan nincs. Viszont ha a nép szeme előtt ott áll a Szentély, amely az Ö-való jelenlétét szimbolizálja, akkor a nép minden egyes tagja úgy érezheti, hogy az Ö-való „közöttük lakozik”.
A mondat átvitt értelmezésben is sokat mondó. Ha napi gondjaink, elfoglaltságunk, hajszolt életvitelünk mellett is képesek vagyunk a „szívünkben” egy kis részt elkülöníteni az Ö-való számára, akkor az Ö-való „bennünk fog lakozni”.
(Dan Daniel)
